Visszalépjünk-e az állami nyugdíjrendszerbe? Túlélési kiskáté
Megpróbáltam józanul végigelemezni, hogy mindazok, akiktől a 14 havi befizetést elszedik, a zabrálást követően hogyan járnak jobban: ha mennek vagy ha maradnak?
Először is: mindenképpen rosszul járnak, tehát a kérdést inkább úgy kell feltenni, hogyan szívnak kisebbet. A 14 havi pénzt - ami nem az államé, még csak nem is a pénztáraké, hanem a pénztártagoké - elveszik és bekerül a nagy kalapba. Az elmúlt napok nyilatkozatai szerint ebből fogják finanszírozni a jelenlegi állami nyugdíjkassza hiányát, azaz ez kell ahhoz, hogy a jelenlegi nyugdíjasok megkaphassák a járandóságaikat. A tb-befizetések ugyanis nem fedezik az állami nyugdíjkiadásokat, így az államnak ehhez hozzá kellett tenni még évi kb. 300 milliárdot.Mivel a hiánycélt tartani kell, kiadást csökkenteni (megszorítani) pedig nem akarnak, belenyúlnak a mi a pénztárcánkba. A homályos ígéreteken kívül semmit nem tudunk arról, hogy hogyan kívánja kártalanítani a kormány azokat, akiktől ezt az átlagosan havi tízezret most elveszi. (Selmeczi Gabriella szerint idő kell a megoldás kidolgozásához. Csak az einstandoláshoz nem kellett idő, ugye?) Annyi már most is biztosan látszik, hogy másféle elbírálás alá esnek azok, akik 14 hónap után átlépnek az állami rendszerbe, mit akik maradnak, hiszen Orbán szerint a magán-nyugdíjpénztárak ezt a pénzt többet nem kapják meg.
Ennek alapján tehát első megközelítésben megéri az állami rendszert választani, hiszen itt legalább valami halvány ígéret van a kártalanításra. Csakhogy a most elvett pénz a legtöbb ember számára csak a kisebbik része annak, amit a döntéssel kockáztatunk. Az átlépő ugyanis magával viszi az eddig összes megtakarítását. Az én esetemben havi 30 ezer forintot vesz el a kormány, tehát 420 ezer forintot bukok, amit akkor van valamennyi esélyem visszaszerezni, ha átlépek az állami TB-be. Ugyanakkor a magán-nyugdíjpénztári számlámon összegyűlt 3,5 millió forintnyi megtakarítás. Ez pénz a ott következő 14 hónapban is biztonságban van, hiszen a pénztár a tagok számláin felhalmozott járulékait az inflációval növelten kifizeti. A 14 hónapot viszont jó eséllyel bebukom. Számolnom kell azzal is, hogy ha én maradok is, sokan kilépnek, tehát nőnek a pénztár fajlagos költségei, rosszabbul teljesít majd.
Ha viszont átlépek, a teljes összeget (420 ezer + 3,5 millió) rábízom az államra. Az állam nem vezet egyéni megtakarítási számlát: a jelenlegi befizetésekből a mai nyugdíjasokat fizeti, ráadásul ügyeskedés nélkül még ezt sem tudja kigazdálkodni. Amire nyugdíjba megyek, ugyanúgy egy véges összeget fognak szétosztani a nyugdíjasok között, mint ma, - csak éppen több nyugdíjas és kevesebb befizető lesz. A nyugdíjam háromnegyedét úgyis innen kapom, és nem túl jók a kilátások. Másrészt viszont ha visszalépek, akkor valószínűleg 25%-kal több állami nyugdíjra számíthatok, mint ha a befizetésem negyede a magánkasszánál marad. Igen ám, de mihez képest lesz több? Egy jól gazdálkodó állam és egy kedvező demográfia fordulat esetén is a legtöbb, ami remélhető, hogy nem romlik a helyzet, azaz nagyjából a mai állami nyugdíjviszonyokkal kell számolni. De jól fog-e gazdálkodni az állam és lesz-e demográfiai fordulat? Egyelőre mindkét jósolható válasz: nem. Ha van esély rá, hogy legalább a nyugdíjam egy részét nem a tőlem független körülmények (állam, demográfia) határozzák meg, hanem az, hogy én magam mennyit teszek félre magamnak, akkor nem mondok le erről.
Ráadásul férfi vagyok, tehát később megyek nyugdíjba, viszont hamarabb meghalok. Budán élek, ez javít kicsit az életesélyeimen, tehát lesz kb. 10-15 nyugdíjas évem. De az életformám alapján arra is van esélyem, hogy 50 vagy 60 évesen meghalok infarktusban. Viszonylag jól kerestem eddig, és úgy tűnik, jól is fogok, tehát inkább befizetője vagyok a nyugdíjkasszának, mint haszonélvezője. Ha a várható trendnek megfelelően halok meg, az állam már jól járt velem, ha pedig nyugdíj előtt, akkor megütötték a főnyereményt. Az állam benyeli a pénzt a halálom után. A magán-nyugdíjpénztári befizetés viszont örökölhető.
A fentiek alapján tehát a következő modell tűnik a legkisebb szívással járó kármentésnek.
1. Mivel a saját cégem foglalkoztat, a következő 14 hónapban megtehetem, hogy minimálbérre jelentem be magam. Így százezer körülire minimalizálom az ellopandó pénzt. A fizetésemet kiveszem általam eddig nem, de máshol előszeretettel alkalmazott "okos" módszerekkel. A nyugdíjamra pedig félreteszek értékpapírban. (Tudom, ezt a legtöbben nem tudják megtenni, ők többet buknak.)
2. A 14 hónap után valószínűleg maradok a magán-nyugdíj pénztárban, talán a fizetésemet is visszaemelem. De csak ha marad bármennyi bizalmam az állam iránt.
Persze lehet, hogy rosszul tervezek. Várom a tanácsokat, javaslatokat!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
buliczkam 2010.10.27. 18:37:23
A visszalépés és a nyugdíjrendszer kérdése összetett. A visszalépéssel nem mindenki jár rosszul. Akiknek 1-7 év van hátra nyugdíjig, illetve akiknek a foglalkoztató nem utalta eddig rendszeresen a járulékot, annak megéri visszalépni, a többieknek, így a leírt élethelyzet a visszalépést nem indokolja, ahogy az én esetemben sem. A nyugdíjrendszer jelenlegi átalakítása más kérdés.
buliczkam 2010.10.27. 18:42:47
Nyugdíjkárosultak · http://nyugdijkarosultak.blog.hu/ 2010.10.27. 20:17:22
Bátor Tintanyúl 2010.10.27. 20:22:24
armando_otchoa · http://www.csakajosor.hu 2010.10.28. 01:18:52
nagyon durván, törvénysértő módon lopják el most a pénzünket, ez a nagy gond!
buliczkam 2010.10.30. 12:23:02
Backer 2010.10.30. 19:46:52
Annyi csak a különbség, hogy ezt az összeget gyerekeim megkapják, ha én az "örök vadászmezőkre távozom".
És valljuk be, a férfiak többsége nem élvezi a nyugdíjas éveket! :(
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
